Blogarchívum

2014. június 7., szombat

5. (sajnos egyben az utolsó) nap

Mivel korán indultunk, és későn értünk haza, ezt a bejegyzést már csak itthon tudtuk megírni.
Bár előző este összepakoltuk amit lehetett, mégis korán kellett kelni, hogy időben el tudjunk indulni. Az első program a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium meglátogatása volt. Nagyon kedvesen fogadott minket az iskola aligazgatója, Solymosi Zsolt. Bemutatta az iskola épületét, udvarát, természettudományi szertárát, ami egyben múzeum is. Fantasztikus volt. Nagyon jó volt ennek a nagy múltú épületnek a falai között sétálni, nézni a régi tablókat, és közben sok érdekes dolgot hallgatni a kollégiumról. Megtudtuk, hogy ez az iskola az egyik legrégebbi iskola Kolozsváron. Csak magyar gyerekek tanulnak itt, több, mint 600-an. Vannak elemi iskolai, és középiskolai osztályaik is. Nagyon sok híres ember végzett már ebben az iskolában, például Sánta Ferenc író, Bölöni Farkas Sándor író, műfordító. Mint megtudtuk ennek az iskolának volt kiváló tanulója egyik idegenvezetőnk, Polacsek Péter is, aki másodéves főiskolás, nagyon barátságos, kedves fiú. Kommunikáció szakra jár, együttesben játszik, és focizni is tud.
Ezután 5-6 fős csoportokat alakítottunk, és minden csoporthoz csatlakozott 2 hetedik osztályos kollégista. Így jártuk végig csapatokban a belvárost, és közben kitöltöttük a feladatlapot, amit idegenvezetőink állítottak össze a belvárosban található nevezetes épületekről, szobrokról. Megnéztük közben Mátyás király szülőházát, Mátyás király lovasszobrát, és a Szent Mihály templomot is. Közben kifaggattuk a gyerekeket az iskolai életről.
Miután visszaértek a csapatok a kollégiumba, átadtuk az általunk vitt ajándék könyveket, az iskolánk emblémáját ábrázoló hűtőmágneseket, és egy kis édességet a minket fogadó diákoknak, elbúcsúztunk, és újra buszra ültünk. A következő úti cél Körösfő volt. Itt megnéztük a márciusi ifjak egyikének,Vasvári Pálnak az emlékművét, aki szintén erdélyi származású volt, Nagykárolyban született, és a szabadságharc alatt, Erdélyben halt meg, majd az 1764-ben épült református templomot. Itt idegenvezetőnk mesélt a kalotaszegi népművészetről, építészetről is. Utána megnéztük a kirakodó vásárt, ahol főleg korondi és kalotaszegi mesteremberek kínálták termékeiket.
Következő állomásunk Nagyvárad volt. Miután a Körös partján megebédeltünk, idegenvezetőink értékelték a csapatok egész hetes munkáját. Jutalmul korondi poharakat, bögréket kaptunk, a helyezéstől függően.
Mi is megköszöntük kísérőinknek az egész heti munkájukat, a sok információt, amit kaptunk tőlük, a türelmet, kedvességet, a jó hangulatú idegenvezetéseket.
Az erdélyi kirándulásunkat egy rövid nagyváradi városnézéssel zártuk. Idegenvezetőink még kikalauzolták a buszt a városból, majd elbúcsúztunk. Együtt skandáltuk a szép volt Peti, szép volt Robi (ők voltak az idegenvezetők), szép volt Erdély csatakiáltásokat, majd hatalmas taps következett. Néhány szem "bepárásodott". Majd elindultunk Budapest felé.
Este 21 óra körül érkeztünk meg. Fáradtan, de nagyon sok szép élménnyel gazdagodva.










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése